The Triangle Striptease Club

https://www.youtube.com/watch?v=dmnW79FCZrM&feature=related

Egy teljesen más világ... az élvezet földje ahová cseppentem... Minden olyan lágy volt... és gyönyörű... Ajkak... mindenütt ajkak körülöttem... a nyakamon végigcsúszva... kezek az ingemben... és én csak hátrahajtott csukott szemekkel élveztem. A világ lelassult.. de mindenütt csak ajkak... és kezek... ízlelnek és érintenek... És akkor hirtelen... bomlott a nadrágom... és én hangosan felsóhajtva üdvözöltem a szabadságot! Hát elérkezett!

Az ingem már félig lecsúsztatva a vállamon... de ezek még mindig csak faltak és érintenek... Csodás volt! Egyszerűen a Mennyországban éreztem magam! És ahogy végre megéreztem... VOLNA a lány kezét a gatyámban, helyette egy morgó férfihang intette nyugalomra a lányokat.

- Hogy rohadnál meg! - beszéltem csak heves lélegzettel a biztonsági őrre, mire ő közölte, hogy ezt itt NEM!

- Oké! Oké! - toltam félre a lányokat, azzal megigazítottam az ingemet és visszakapcsoltam a gatyámat. Nagy levegőt vettem és lassan fújtam ki. Nem sokat segített, de mégis valamit. Oké. Nyugalom!- mondtam csak magamnak. Megoldjuk ezt másképp. Vagy máshol.

- Hé, Cica! Gyere csak ide! - hívtam közelebb az egyiket, mivel a másik már megunta és eltűnt. - Benne vagy? - kérdeztem felvillantva egy újabb százast és az ajtó felé intettem. Egy darabig hezitált, mire a szemeibe néztem megerősítve mit is várok el tőle. Bólintott. - Oké! - vigyorogtam, azzal kilépve a láncok mögül, magam után citáltam a "hölgyet". Adam nem volt sehol, de most, per pillanat ez nemigazán érdekelt.

- Gyere! - mondtam a lánynak, azzal újra jattolva a biztonsági őrnek, kihúztam őt az ajtón.

(Helyi utak és utcák)

Egy szám nélküli ajtó nyílt előttem a folyosó felvégén. A szőke ment előre, én pedig követtem, majd reflexből csuktam be magam mögött az ajtót, ami nagyot csattant. A szobában szinte teljes lett a csend. Mint egy idióta úgy álltam továbbra is az ajtóban. Hiába a fű és a kábulat, ettől még nem változtam meg teljesen. Valahol az agyam mélyén tudtam, hogy ez nem helyes.
A szőke végigfeküdt az ágyon, én pedig nem tudtam ellenállni a hívogatásnak, amikor kinyújtotta felém a kezeit. Odamentem az ágyhoz, de le sem tudtam ülni, már meg is ragadta az ingem, és lerántott magához. Nem ellenkezdtem. Élveztem a dolgot. Nem mertem volna rá megesküdni, hogy ezt csinálja mindenkivel, aki miatt egy százassal gazdagodik.
Innentől viszont teljesen elvesztettem a józan eszem eddig megmaradt darabját is. Teljesen átadtam magam az élvezetnek és az ösztönöknek. Csókoltam, ahol értem, de végül mindig ő irányított. Nem zavart. Szépen fogytak rólam a ruhák. A fülemben doboló vértől is hallottam amikor csattan a farmerom öve, majd a földre került. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy nem kellene végigcsinálnom. Mégis képtelen voltam leállítani a szőkét.
Csak még egy kicsit, aztán vége. - fogadtam meg magamban.
Csukott szemmel élveztem minden érintést és apró csókot... aztán véget vetettem a dolgoknak. A szőke csalódottnak tűnt, de ki fogja heverni. Magamra hagyott a szobában és kisétált. Valamiért az jutott róla eszembe, hogy olyan, mint aki újabb áldozatot indul becserkészni.

https://www.youtube.com/watch?v=Pyn16fYhE-k&feature=related

Az égnek emelt tekintettel, csak csukott szemekkel élveztem a kezeit. Nem csinált mást, csak újra és újra simított... de én mégis úgy éreztem, mintha egy egész hárem vonaglana rajtam és körülöttem... A vérem erőteljes ütemben dobolt a fülemben, majd kiszakítva a dobhártyámat és éreztem, ahogy egyre jobban elveszem. Kinyitottam a szemem, hogy lassan a pezsgő felé fordulva újabbat kortyoljak, de ahogy újra csörrent a lánc, Adam helyett egészen más valaki állt ott velem szemben. Ikrek? - szaladt a szemöldököm a homlokomra. - A rohadt életbe! - húzódott széles vigyorra a szám, és ahogy kezem megint a zsebemben kajtatott, ő úgy lépett egyre közelebb.

Egyszerűen Isteni volt! A zene! A fények! A lányok vonaglása az ölemben.. és ahogy felváltva kapták el magukénak az ajkaimat... Nem tudtam, hol van Adam, de nagyon reméltem, hogy nem hátrált meg. De csak egy röpke pillanat amíg még ezen képes volt járni az eszem.. a következőben már minden elveszett. Adam... a kérdések... a világ... Már semmi nem volt. Csak azok a simító ajkak és kezek a testemen.. A Mennyország!

A szőke vezetett én pedig mentem utána. Nem tudtam, hogy hova megyünk, de eszem ágában sem volt tiltakozni. Egyszer-kétszer megtapostam az emberek lábait, de hát tehetek én róla? Útban voltak.
Szerencsére mindegyiket jobban lefoglalta az előttük táncoló, így nem nagyon kapták fel a vizet. Amikor a szőke megállt előttem, csak akkor néztem körül. A bár másik részében voltunk. A zene már nem dübörgött úgy, mint eddig, de ezt nem is bántam. A szőke mondott valamit, de annyira az ajkait néztem, hogy nem értettem mit. Egyszerűen csak bólintottam. Ebben a percben arra is vigyorogva mondtam volna igent, hogyha azt kérdezi lekísérem-e a Pokolba. Bármiben benne lettem volna.
Újra megfogta a kezem, de nem arra vezetett, amerre számítottam. Nem a függönyök mögé, ahol Will is eltűnt. Oldalra kanyarodtunk, és egy lépcső felé vettük az irányt. Ahogy felértünk volt egy olyan érzésem, hogy ennek a vége nem egy egyszerű privát tánc lesz a száz dolcsiért cserébe.

Amint láttam, hogy Adammel már nem lesz gond, végre engedelmeskedett a vér szavának, becéloztam azt a gyönyörűséges barnát. Nagyon hasonlított valakire! Hogy kire is? Fogalmam sincs. De azt tudtam, hogy egyszerűen megveszek érte!

- Hát szia nyuszikám... - léptem oda hozzá bizalmasan és szememet kicsit sem szemérmesen futtattam végig csupasz dekoltázsán és feszesen domborodó mellein. Huhúúú! EZ kell nekem! Öntött el a felismerés, azzal egy újabb százas után kutatva a zsebemben finoman húzva végig a dekoltázsán a kezem hátulját végül befűztem a mellei közé.

- Az enyém vagy! - suttogtam a szemeibe, azzal ahogy ő is elvigyorodott, csak elkaptam a kezét és húzni kezdtem magammal be a páholyba. Ott már egy üveg pezsgő állt, és ha már lúd, legyen kövér, kortyoltam egyet az italból, de végig nem vettem le a szememet pajkos macskaként közelítő alakjáról.

- EZ az cicuskám, ne sajnáld magad... - húztam össze a szemeimet, azzal ahogy megéreztem kezét a mellkasomon, csak hátravetett fejjel élveztem minden érintését. Ezért szerettem ezt! A fűvel minden annyival tökéletesebb!

Egy fél percig néztem csak Willre, majd egy "rendben"-féleséget mondtam neki. Egyszerűen annyira lenyűgözött a látvány, hogy más felé nem igazán tudtam figyelni.
Nem tudom mennyi idő telt el amióta Will magamra hagyott, de nem is számított igazán. Nem kellett sehova sietnünk. Az egyetlen kötelességünk az volt, hogy jól érezzük magunkat.
A szőke egyre inkább rám fordította a figyelmét. Vagy csak én képzeltem bele? Mindegy.
Valami filmszakadás lehetett, de csak azt vettem észre, hogy a tánc abbamarad és a szőke közelebb lép hozzám. Akármennyire is megbabonázott, egy pillanatra elfordítottam a tekintetem. Senki sem volt körülöttünk azok közül, akik eddig ott meresztették a szemüket. Vajon mikor tűntek el? És egyáltalán miért gondolkozok én ezen?
Éreztem, hogy a szőke megérinti az arcom, és felé fordítja a fejem. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vesztem el a szemeiben. Olyan vágy csillogott benne, ami teljesen elvarázsolt. Nem számított, hogy valószínűleg csak a pénzért csinálja, amit kapott. Egyszerűen csak élveztem, amikor a mellkasomra tette a kezét és a száját az enyémre tapasztotta.
Felemelő érzés volt... aztán vége lett.
Szinte kétségbeestem, de egy mosollyal megnyugtatott. Megfogta a kezem, és húzni kezdett maga után. Készségesen követtem.

https://www.youtube.com/watch?v=JSS8nO3e7NY&feature=related

- Ez itt most nem a büszkeség helye! Mára felejtsd el! A ma este a vágyaké... - vigyorogtam a fülébe, hogy más ne hallja meg. Hatott. Mert nem ellenkezett tovább. Csak vigyorogva figyeltem a kiscsaj felcsillanó szemeit a bankóra, majd a további készséges voltát. Ez kell ennek a fiúnak! Egy kis lazítás... -ráztam meg a fejem még mindig eszement vigyorral, de aztán a szemem sarkából megláttam egy hívogató szempárt. Azanyja, de gyönyörű volt. Nagyot sóhajtottam.

- Mély fájdalom, de hív a természet.. - szóltam még oda Adamnek - Ha meguntad a cicust ott hátul a páholyban megtalálsz. - vigyorogtam fejemmel az egyik hátsó, kipárnázott, lelógó láncokkal elkülönített kerek leválasztott helység felé. - Vagy akár hozd a macskádat is. - kacsintottam a nőre...

- Az biztos, hogy elbűvölt. - mondtam Willnek, de nem néztem rá.
Túlzottan magával ragadott a látvány. Csak azt éreztem, hogy Will valamit a kezembe nyom. Erre már levettem a szemem a szőkéről, és csodálkozva meredtem a százasra, majd megráztam a fejem.
- Nem fogadhatom el. - mondtam végül. - Van nálam is. - nyúltam a zsebembe, és a pénztárcám után kutattam.
Nagy nehezen találtam csak meg, de nem sok pénz volt benne. Willre néztem újra, és mégis kikaptam a kezéből a százast.
- Majd visszafizetem. - mondtam vigyorogva, és közelebb ügyeskedtem magam a szőkéhez.
Nem volt nehéz dolgom. Csak őt figyeltem, így könnyen tettem egyik lábam a másik után. A szőke először csak egy pillanatnyi figyelemmel méltatott, majd amikor meglengettem előtte a pénzt, egyből készségesebbnek bizonyult. Nagy mosollyal nézett rám, és a tekintete elég sok jót ígért. Hagytam, hogy hadd riszáljon előttem pár percig, majd úgy simítottam végig a testén, hogy a végén beletűztem a fehérneműjébe a pénzt.

Megcéloztam a bárt, és mire sikerült belőnöm, hogy kb. pont hol van, sikerült már annyira észhez is térnem, hogy beszéljek. A hosszú évek gyakorlata nem múlt el nyomtalanul.

Ledumáltam mindent a pultossal, ahogy úgy tűnt hozzá tartozik itt minden. Nagy nehézségek árán kihalásztam a zsebemből a pénzt amit félretettem, és kicsit megspékelve egy újabb bankjegyet toltam át a pultosnak. Imádom Amerikát! Ha pénzed van, itt mindent lehet!

Egyből kiszűrtem Adamet, aki még mindig azt a sárkányt bűvölte. Ezen még jobban kellett vigyorognom.

- Látom elbűvölt. Elfogadnád házi sárkányodnak?? - kérdeztem a füle mellett suttogva. - Tedd boldoggá! - vigyorogtam, és fű alatt átcsúsztattam neki egy százast. Apám pénze. Van neki még elég. És ha ezt becsúsztatja a nőnek, az majd lesi minden szavát.

Mentem Will után... előtt... mellett. Mikor hogy sikerült éppen. Nem igazán volt időm arra is figyelni, hogy hova megyünk. Végig vagy a lábam bámultam, vagy az eget. Érdekesebb volt, mint általában.
Végül a villogó fények elvonták a figyelmem az eddig érdekesnek tartott dolgokról. Felnéztem a nagy táblára, ami elég egyértelműen hirdette, hogy hol járunk.
Türelmesen vártam, amíg Will lerendezi a biztonsági őrrel a részleteket, utána pedig vigyorogva léptem be. Bent a látvány lenyűgöző volt. Nem nagyon volt időm ilyen helyekre járkálni, de úgy látszik a mai este az "első alkalmaké".
Ha Will nem mondja, hogy várjam meg ott, akkor sem mentem volna el. Egyszerűen... megbolondította az eszem minden, ami itt volt. A zene, a fények a lányok. Sok volt a jóból, de élveztem.
Kicsit késve de bólintottam Willnek, és elindultam a rúd felé, hogy csatlakozzak a már ott lévő pár emberhez. A villódzó fények eléggé megnehezítették a dolgom, de végül csak odaértem, és újra elkapott az az érzés, amitől nem tudtam levenni a lányról a szemem.

(Helyi utak és utcák)

https://www.youtube.com/watch?v=EyYnwBUfal4&feature=related

Szélesre tártam előtte az ajtót, de egy nagydarab fekete biztonsági őr eléggé kétkedve fogadott. Azt hiszem, itt nem lenne jó balhéba keveredni. De nem is az volt a cél! Sokkal inkább… a látvány… a zene… és az élvezetek. Éreztem, ahogy a lüktető zene szinte a szívemmel egy ritmusra dobban, és a fények… szinte beszippantották a fejemet! Újra vigyorogni kezdtem

- Isten hozott csodaországban… Alice… - beszéltem elködösült tudattal, és ahogy beljebb léptünk, az ösztön a tudatalattival párhuzamosan működött. Azonnal megéreztem az élvezet szagát! Az alkoholét… és a vonagló testek gyönyörét. – Azt hiszem remek éjszakánk lesz. – futtattam végig a szemem a vagy ezernyi szinpadon és rájöttem, hogy az internet mennyire nem tudja visszaadni a hangulatot.

- Várj meg itt... – súgtam a fülébe még mindig széles vigyorral az arcomon és igyekezvén ellenállni a fel-felvillanó fények és karok hívogató táncának igyekeztem koncentrációra bírni a fejemet. – Vagy akár ott! – fordultam vissza útközben fejemmel jobbra intve, ahogy megláttam egy, az előbbi báréhoz hasonlatos, nem kicsit mutatós szőkét vonaglani az egyik rúdon, egy hatalmas sárkánytetoválással a hátán. Meg mertem volna esküdni rá, hogy a sárkány mozgott!